Megfelelési torzítás

Az emberekről kialakított benyomás különböző jellemzőket foglal magában. Egy adott személyről alkotott tudásuk, megfigyeléseik alapján az illető további vonásaira következtetünk. Egy benyomás elemei kapcsolatban állnak egymással; ezen összekapcsolódó komponensek alapján gyakran feltételezünk oki kapcsolatokat. A személyiségvonások közötti kapcsolatokra vonatkozó elvárásainkat implikált személyiségelméletnek nevezzük. Az emberek úgy gondolják, hogy a pozitív vonások legtöbbje összekapcsolódik, míg a negatív vonások egy másik külön csoportot képeznek.

A személyészlelés torzításainak egyike a megfelelési torzítás. Ez azt jelenti, hogy valakit egy olyan személyiségvonással ruházunk fel, amely megfelel a megfigyelt viselkedésének   Eszerint az emberek személyiségükhöz illő módon viselkednek.

Edward Jones és Victor Harris 1967-ben a megfelelési következtetésekkel kapcsolatos empirikus vizsgálatokat végzett, amelyek vagy támogatták vagy ellenezték a rendszert. Néhány résztvevőnek azt mondták, hogy a dolgozat írója szabadon dönthetett, hogy a rendszer ellen vagy mellett érvel. Amikor a kísérleti személyektől a dolgozat írójának valós véleményét kérdezték, ők azt feltételezték, hogy az megfelel az esszében kifejtett álláspontnak. A többi résztvevő azonban úgy értesült, hogy a dolgozat írójának nem volt választása az „álláspontját” illetően. Azt feltételeznénk, hogy az emberek felismerik, hogy a dolgozat semmilyen információt nem hordoz a szerzője valódi véleményéről. A résztvevők azonban arra a következtetésre jutottak, hogy az esszékben a szerzők a tényleges álláspontjukat fejtették ki.

Források: Smith, E. R., Mackie, D. M., & Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó

Készítették: Simkó Kinga Mercédesz, Ravasz Dorina