Az elsőbbségi hatás torzítása

Az elsőbbségi hatás jelenségét először Solomon Asch szociálpszichológus vizsgálta 1946-ban. Ez egy olyan kognitív torzítás, melynek hatására könnyebben idézzük fel és nagyobb hatása is van annak az az információnak, amit korábban szereztünk, mint a később tudomásunkra jutottaknak.

Talán nem is tűnik meglepőnek ez az állítás, hiszen ha belegondolunk, amikor memorizálni akarunk például egy telefonszámot, számonként haladunk, akkor kezdünk a következő szám megjegyzésével foglalkozni, amikor az előzőeket már kellő biztossággal fel tudjuk idézni. Ily módon a korábbi számokat többször ismételjük meg a fejünkben ezáltal jobban rögzülnek.

Az elsőbbségi hatás azonban nem csak a memorizálási folyamatban érvényesül, a személyek észlelésében is kiemelt szerepe van. Nem véletlenül hangsúlyozza minden tapasztaltabb ember az első benyomás fontosságát, ugyanis nagyrészt ez határozza meg, mit gondolnak az emberek egymásról, a kezdeti információk alapján kialakult benyomásunkon pedig meglehetősen nehéz változtatni, sőt még akkor is hajlamosak fenntartani azokat, ha tévességükre utaló új információt kapnak (de ez már egy másik, ún. perszeverációs torzítás).

Források:

• Asch S. E. (1946). Forming impressions of personality. Journal of Abnormal and Social Psychology, 41, 258-290.

• Rundus, D. Maintenance rehearsal and long-term recency. Memory and Cognition 8(3), 226–230.

• Smith, E.R., Mackie, D.M. & Claypool, H.M. (2016) Szociálpszichológia. 142-143.o. Eötvös Kiadó, Budapest

• Jones, E.E., Rock, L., Shaver, K. G., Goethals, G.R., & Ward, L.M. (1968). Journal of Personality and Social Psychology, 10(4), 317-340. doi: 10.1037/h0026818