A II. világháború nyomait számos tudományterület hordozza, így a pszichológia különböző területei is. A háború során, illetve azt követően sok dolguk volt a pszichológusoknak. Hitler hatalomra kerülése után a gestalt pszichológia képviselőinek nagy része zsidó származása miatt az USA-ba emigrált, ahol viszont a behaviorizmus uralma miatt az irányzat nem tudott érvényesülni. Néhány kutató – mint például Lewin – képes volt beilleszkedni a szociálpszichológiába. Az új terület fejlődése nagyrészt az Egyesült Államokra korlátozódott. A kutatók a tekintélyelvűséget és az előítéletek gyökereit vizsgálták a nácizmus és antiszemitizmus példáján keresztül. Emellett foglalkoztak a meggyőzéssel is: plakátokkal igyekeztek elérni, hogy az emberek ne beszéljenek a háborúról, vagy vásároljanak háborús kötvényeket. Háziasszonyoknak tartott előadások és csoportos beszélgetések révén próbálták ösztönözni őket, hogy változtassák meg étkezési szokásaikat. Emellett az amerikai katonák vizsgálatával kutatták a harctéri stresszt, a harci morált, az elégedettséget, illetve a relatív depriváció jelenségét, valamint csoportterápiák, önsegítő csoportok jöttek létre.
Monday, February 27, 2017
A tömeglélektan
A 19. század második felében megjelenő
tömeglélektant a szociálpszichológia egyik kiindulópontjának
tekinthetjük. A tömeglélektan tárgya a tömegjelenségek és a kollektív
tudatjelenségek világa. A tömegjelenségek alatt a tömeghelyzeteket és a tömeghelyzetekben
tanúsított viselkedést értjük, míg a kollektív tudatjelenségek az egész
társadalomban megnyilvánuló tudati jelenségeket jelentik.
Legismertebb képviselője Gustave
Le Bon. Le Bon 1895-ben kiadta A tömegek lélektana című könyvét,melynek
köszönhetően kora legismertebb szociológusa lett. Le Bon úgy gondolta, hogy a
tömegben feloldódik a személyiség, eltűnik az öntudat, az érzelmek és
gondolatok egy irányt vesznek. Kollektív lélek jelenik meg átmeneti, de jól
megkülönböztethető vonásokkal. Elképzelése szerint a tömegek nem gondolkodnak,
képzeletük erőteljes és szélsőséges érzelmek jellemzik.
Könyvének célja a tömegek lélektanának tudományos kidolgozása volt, melyet arra használt fel, hogy segítsen a politikusoknak a demokráciába emelt tömegek természetét megérteni. Az előbbit alkalmazott tömeglélektannak nevezzük. Ez az irányzat nyilvánvalóan mára már meghaladott, de a tudományos szociálpszichológia egyik legfontosabb előzménye.
Könyvének célja a tömegek lélektanának tudományos kidolgozása volt, melyet arra használt fel, hogy segítsen a politikusoknak a demokráciába emelt tömegek természetét megérteni. Az előbbit alkalmazott tömeglélektannak nevezzük. Ez az irányzat nyilvánvalóan mára már meghaladott, de a tudományos szociálpszichológia egyik legfontosabb előzménye.
Források:
Sunday, February 26, 2017
A szociálpszichológia története - Gestaltpszichológia
A Gestalt-pszichológia (alaklélektan) a
20. század elején (1912) jött létre Németországban, megalapítójának Max
Wertheimert tatrják. További jeles képviselői, Kurt Koffka, Wolfgang Köhler és
Kurt Lewin. A Gestalttal foglalkozó pszichológusok érdeklődési területe a
percepció volt, alapgondolatuk, hogy az egész több a részek összegénél. Főbb
vizsgálati területeik: mozgásfelismerés, méretmegítélés, és színfelismerés
különböző megvilágításokban.
Hitler 1933-as hatalomra kerülése után a
Gestalt-pszichológusok pszichológusok többsége az Egyesült Államokba menekült.
Itt beépültek az amerikai szociálpszichológiába, mivel ők is elhatárolódtak a
behaviorizmus kognitív folyamatok szerepét elutasító nézeteitől, és a modern
szociálpszichológiára is hatást gyakoroltak.
Források:
Smith, E.R., Mackie, D.M. &
Claypool, H.M. (2016) Szociálpszichológia. 47-48. o. Eötvös Kiadó, Budapest
Az első szociálpszichológiai kísérlet
Az első szociálpszichológiai kísérlet Norman Triplett nevéhez kötődik, aki amellett, hogy az Indiana Egyetem egyik kiváló pszichológusa volt, (szabadidejében előszeretettel biciklizett, és amatőr versenyeken is indult). Triplett azt a különös jelenséget figyelte meg, hogy a kerékpározók általában jobban teljesítettek, ha másokkal együtt tekertek, mint amikor egyedül kellett hajtaniuk. Érdekesnek találva ezt a megfigyelést, Triplett tervezett egy kísérletet 1898-ban, aminek keretein belül gyermekeket kért meg arra, hogy tekerjenek fel horgászzsinórt egy orsóra. Két csoportra osztotta a résztvevőket - volt, akinek egyedül kellett elvégeznie a feladatot, és volt, akiknek teljesítményét párba állítva figyelték meg. Triplett így azt az eredményt kapta, hogy a legtöbb gyermek mások jelenlétében gyorsabban tekeri fel a zsinórt, ami alátámasztotta korábbi megfigyeléseit. Ezt a jelenséget később szociális facilitációnak nevezték el.
A Triplett által felfedezett facilitáció nem más, mint amikor mások jelenlétében megnőhet az ember izgalmi/arousal szintje. Ezt részben az okozza, hogy elterelik a figyelmét; részben pedig feltételezi, hogy értékelni fogják őt. Ez a fokozott izgalmi állapot a jól begyakorolt, rutinszerűen végzett tevékenységeknél (pl. horgászzsinór feltekerése) növeli a személy teljesítményét; míg új, illetve összetett feladatok során (pl. labirintusfeladatok) ronthatja a nyújtott teljesítményt.
Források:
Eliot R. Smith, Diane M. Mackie, Heather M. Claypool (2016) Szociálpszichológia. 543-544 o. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó
A szociálpszichológia története-Behaviorizmus
A szociálpszichológia története
Behaviorizmus
A behaviorista nézet, mint uralkodó pszichológiai
irányzat volt jelen a 20. századi (Észak-) Amerikában.
A behavioristák tagadták azt, hogy tudományosan érvényes lenne a viselkedés gondolatokra és érzelmekre, érzésekre hagyatkozó magyarázata. Ezt a szemléleti módot jól megfigyelhetjük John B. Watson és B. F. Skinner munkásságában. Az irányzat követői szerint, csak a megfigyelhető viselkedésre alapozott, és környezeti ingerekkel befolyásolt emberi tevékenységnek van legitim tudománya.
A behavioristák tagadták azt, hogy tudományosan érvényes lenne a viselkedés gondolatokra és érzelmekre, érzésekre hagyatkozó magyarázata. Ezt a szemléleti módot jól megfigyelhetjük John B. Watson és B. F. Skinner munkásságában. Az irányzat követői szerint, csak a megfigyelhető viselkedésre alapozott, és környezeti ingerekkel befolyásolt emberi tevékenységnek van legitim tudománya.
A szociálpszichológusok azonban felismerték a
gondolatok, nézetek, attitűdök… stb. fontosságát. Ezek befolyásolják a helyzetek
értelmezését, ami pedig a viselkedésünket határozza meg.
Azt, hogy a tudomány alapvető célja a viselkedés
magyarázata, a behavioristák és a szociálpszichológusok is elfogadták, azonban
a szociálpszichológusoknak meggyőződése volt, hogy a viselkedés nem magyarázható
az emberek gondolatai és érzései nélkül. Ezt a feltevésüket kísérletekkel is
tudták bizonyítani.
A behavioristák abban hittek, hogy a külső ingerek
hatnak a viselkedésre, ezzel szemben a szociálpszichológusok mégis kitartottak
amellett a nézetük mellett, hogy ezeknek a külső ingereknek a hatása függ az
egyének és a csoportok értelmezésétől is.
Forrás: Smith, E.R.& Mackie, D. M.&
Claypool, H. M., 2016. Szociálpszichológia, 47-48. o. ELTE Eötvös Kiadó
Subscribe to:
Posts (Atom)