Az első szociálpszichológiai kísérlet Norman Triplett nevéhez kötődik, aki amellett, hogy az Indiana Egyetem egyik kiváló pszichológusa volt, (szabadidejében előszeretettel biciklizett, és amatőr versenyeken is indult). Triplett azt a különös jelenséget figyelte meg, hogy a kerékpározók általában jobban teljesítettek, ha másokkal együtt tekertek, mint amikor egyedül kellett hajtaniuk. Érdekesnek találva ezt a megfigyelést, Triplett tervezett egy kísérletet 1898-ban, aminek keretein belül gyermekeket kért meg arra, hogy tekerjenek fel horgászzsinórt egy orsóra. Két csoportra osztotta a résztvevőket - volt, akinek egyedül kellett elvégeznie a feladatot, és volt, akiknek teljesítményét párba állítva figyelték meg. Triplett így azt az eredményt kapta, hogy a legtöbb gyermek mások jelenlétében gyorsabban tekeri fel a zsinórt, ami alátámasztotta korábbi megfigyeléseit. Ezt a jelenséget később szociális facilitációnak nevezték el.
A Triplett által felfedezett facilitáció nem más, mint amikor mások jelenlétében megnőhet az ember izgalmi/arousal szintje. Ezt részben az okozza, hogy elterelik a figyelmét; részben pedig feltételezi, hogy értékelni fogják őt. Ez a fokozott izgalmi állapot a jól begyakorolt, rutinszerűen végzett tevékenységeknél (pl. horgászzsinór feltekerése) növeli a személy teljesítményét; míg új, illetve összetett feladatok során (pl. labirintusfeladatok) ronthatja a nyújtott teljesítményt.
Források:
Eliot R. Smith, Diane M. Mackie, Heather M. Claypool (2016) Szociálpszichológia. 543-544 o. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó
A facilitáció kifejezést első olvasatra serkentésnek, segítésnek interpretáljuk, azonban a való életben és a szociálpszichológiai kísérletekben is megmutatkozik a társas jelenlét kettős, nem feltétlenül csak serkentő hatása. Triplett kísérletével valóban rámutatott arra, hogy mások jelenléte gyakran serkenti a teljesítményt, ugyanakkor Max Ringelmann, egy francia mezőgazdasági mérnök, az 1880-as években végzett tanulmányában arra jutott, hogy amikor az emberek közösen húznak egy kötelet vagy tolnak egy szekeret, kevesebb erőfeszítést fektetnek a feladatba, mint amikor egyedül dolgoznak. Tehát a teljesítmény romlik, ha az egyéni hozzájárulás és az individuum maga is elveszik a tömegben és nem azonosítható.
ReplyDeleteRobert Zajonc későbbi munkássága - társas facilitációja (1965) – magyarázatot ad arra az inkonzisztenciára, hogy a közönség jelenléte, kapcsolódva a fokozott arousal szinttel, azonos szituációkban két, teljesen ellentétes irányban hathat különböző embereken.
Habár elmélete valamilyen szinten magyarázza a problémakört, napjainkban tovább folytatódnak az ezzel kapcsolatos kutatások. A társas facilitáció hatásainak közvetítésére több magyarázattal szolgálnak a kutatók, mint például a drive, az értékeléstől való szorongás vagy kognitív folyamatok, de mindezekből is látszik, hogy ezek a magyarázatok töredezettek, és nem képesek kizárni más lehetséges, az adott specifikus helyzetben értelmezett, magyarázatok helyénvalóságát.
Források:
Aiello, J. R., Douthitt, E. A. (2001). Social Facilitation From Triplett to Electronic Performance Monitoring. Group Dynamics: Theory, Research, and Practice, (5/3), 163-180.
Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó. 47. o., 544-545. o.
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteBocsi, nem akarok szőrszálhasogatásba kezdeni, de szerintem az előttem szóló által említett Max Ringelmann kísérlet szerintem ugyanúgy nevezhető szociálpszichológiai kísérletnek. Habár pontos évszámot nem találtam ehhez - ergó lehet, hogy később publikálta - 1887-ben Charles Féré írt egy könyvet, amelyben olyan kísérletekről ír, amelyek az emberek teljesítményét vizsgálják más emberek környezetében.
ReplyDeleteEzen felül ugye a 19. században nem volt annyira közismert az SPSS, ezért Triplett valószínűleg csak ránézésre ítélte meg az eredményeket, amik (mint később kiderült) nem voltak statisztikailag szignifikánsak. :)
Source:
http://www.psychologicalscience.org/news/releases/taking-another-look-at-the-roots-of-social-psychology.html#.WLSXeH-pCUl