A 19. század második felében megjelenő
tömeglélektant a szociálpszichológia egyik kiindulópontjának
tekinthetjük. A tömeglélektan tárgya a tömegjelenségek és a kollektív
tudatjelenségek világa. A tömegjelenségek alatt a tömeghelyzeteket és a tömeghelyzetekben
tanúsított viselkedést értjük, míg a kollektív tudatjelenségek az egész
társadalomban megnyilvánuló tudati jelenségeket jelentik.
Legismertebb képviselője Gustave
Le Bon. Le Bon 1895-ben kiadta A tömegek lélektana című könyvét,melynek
köszönhetően kora legismertebb szociológusa lett. Le Bon úgy gondolta, hogy a
tömegben feloldódik a személyiség, eltűnik az öntudat, az érzelmek és
gondolatok egy irányt vesznek. Kollektív lélek jelenik meg átmeneti, de jól
megkülönböztethető vonásokkal. Elképzelése szerint a tömegek nem gondolkodnak,
képzeletük erőteljes és szélsőséges érzelmek jellemzik.
Könyvének célja a tömegek lélektanának tudományos kidolgozása volt, melyet arra használt fel, hogy segítsen a politikusoknak a demokráciába emelt tömegek természetét megérteni. Az előbbit alkalmazott tömeglélektannak nevezzük. Ez az irányzat nyilvánvalóan mára már meghaladott, de a tudományos szociálpszichológia egyik legfontosabb előzménye.
Könyvének célja a tömegek lélektanának tudományos kidolgozása volt, melyet arra használt fel, hogy segítsen a politikusoknak a demokráciába emelt tömegek természetét megérteni. Az előbbit alkalmazott tömeglélektannak nevezzük. Ez az irányzat nyilvánvalóan mára már meghaladott, de a tudományos szociálpszichológia egyik legfontosabb előzménye.
Források:
Az utolsó bekezdésben említett alkalmazott tömeglélektan számomra legérdekesebb aspektusa, hogy annak ismerete és alkalmazása nem csak a szociológusok és pszichológusok számára bevett szokás. A manipuláció hasznos eszközeként is már sokszor megjelent a történelem során. A 20. század jelentős nemzetellentétei olyan propagandákra épültek, melyek kihasználták a tömeg érzelmi alapú irányíthatóságát, a tömeglélektan tanításait. A hitleri Németország polgárai azért voltak ilyen nagy mértékben manipulálhatók, mert karizmatikus vezetőjük a tömeglélektan útmutatásait lépésről lépésre követte. Ennek tudatossága megjelenik Hitler szavaiban is: „a tömegek felfogóképessége nagyon korlátozott, az értelem kicsi, ezzel szemben a feledékenység nagy. E tényekből kifolyólag minden hatékony propagandának csak nagyon kevés pontra szabad korlátozódnia, és ezeket jelszószerűen oly sokáig használnia, amíg csak a legutolsó is képes egy ilyen szóval maga elé idézni, amit akarunk.” (Idézi Ormos 1993, 110.)
ReplyDelete(Csepeli György: Szociálpszichológia mindenkiben)
Érdekesnek találom a témán belül megvizsgálni a tömeglélektan és az ehhez hasonló nyilvánosság fogalmát. Elsőre szinte hasonlónak tűnik a két jelenség, azonban a legfontosabb szempontokban különböznek egymástól. A tömeg, mint társulás már hosszú idők óta fent áll, a nyilvánosság megjelenése pedig a modern technikának köszönhető. Legnagyobb különbség az egyének jelenlétében van, hiszen a tömeg tagjai együtt vannak jelen térben és időben, míg a nyilvánosság tagjait csupán a közös eszme fogja össze. Ebből következik, hogy az egyén egyszerre csak egy tömegnek, de számos nyilvánosságnak lehet a részese. Összetételt tekintve a tömeg mindig homogén (kritikátlan), a nyilvánosság pedig heterogén (kritikai eszmecsere jellemzi).
ReplyDelete